6. Hiányozni fogsz! Nagyon!

- Mi bajod velem? -néztem zöld szemeibe

- Semmi - próbálta kerülni tekintetem -Tényleg semmi.

Elfordult. Indulni akart de karja után kaptam.

- Harry. Kérlek! Ha bajod van velem mondd el. Kérlek! - néztem szemeibe.

Átnézett rajtam. Mintha ott sem lennék. Karját kirántotta szorításomból és az ajtó felé indult.

- Harry! Kérlek mondd el! -mentem utána

Nem figyelt rám. Csak elment. Kiment az ajtón. Visszafordultam a fiúkhoz, hogy megkérdezzem Zaynt lenne-e kedve kávézni menni. Ahogy odafordultam egy szőke szépség rohant Zayn felé. Felemelte, megcsókolta, ölelgette. Úgy éreztem rosszul leszek. Óriási gombóc növekedett torkomba. Hah..kit álltatok, kit érdekelne az mi van velem, mi történik körülöttem.

- Srácok nekem mennem kell - köszöntem oda - Örülök hogy találkoztunk. Elindultam az ajtó felé amikor Zayn utánam szólt.

- Később hívlak - mosolygott rám kibújva a szőke lány öleléséből.

- Rendben - próbáltam mosolyogni Kimentem az épületből, a kocsim felé tartottam.

Nem bírtam tovább. Sírva estem össze.

Rosszul érintett ez. De miért?! Egy olyan fiú miatt akit mindenki a világon imád?! Harry miatt aki a semmiért haragszik rám?! Vagy Édesanyám miatt?! Nem tudom. A mai napig nem tudom hogy és miért találtam magam Niall karjai között magam amikor felkeltem.

- Mi történt? - kérdeztem 

- Én indultam el elsőnek. A kocsid előtt találtalak összeesve. Nem akartam hogy bármi bajod legyen - mondta - Jól vagy? - nézett mélyen a szemembe

- Jól. Köszönöm! - álltam fel - De nekem most mennem kell. Valamit el kell intéznem - álltam fel

- Elviszlek - pattant fel és a kulcsaiért nyúlt

- De az én kocsim? - kérdeztem döbbenten

- Felhívtam apukádat a telefonodról és ő haza szállíttatta. - mondta,majd kinyitotta előttem az ajtót

Hazafelé menet csendben hallgattuk ahogy az eső kopog a kocsi tetején. Nem szóltunk egymáshoz.Kifelé bámultam az ablakon. Az eső cseppek verseny szerűen robogtak lefelé az ablakon. Megálltunk a házunk előtt. Összeszedtem a cuccaim és kiszálltam a kocsiból.

- Még egyszer köszönöm Niall! - szóltam még vissza a nyitott ajtón keresztül

- Semmiség - villantott rám egy 1000wattos mosolyt.

Bezártam az ajtót és megvártam amíg elhajt előttem. Benyitottam az ajtón és apámmal találtam szemben magam.

- Sophie!Annyira meg ijesztettél! - ölelt szorosan magához

A könnyeim újra folyni kezdtek. Ahogy apa ezt észrevette egyre szorosabban kezdett ölelni.

Ahogy egy kicsit lenyugodtam elengedett. A nappaliba küldött. Lefeküdtem a kanapéra és ő  betakart majd elment teát főzni.

- Apa! - nyeltem nagyot - Visszaakarok menni Califonriába! - mondtam ki határozottan 

- Sophie ezt nem gondoltad komolyan igaz?! - kérdezte apám ledöbbenve 

- De! A hétvégi ház még ott van. Ott ellakhatok és áthívom Jade-t hogy ne legyek egyedül. - mondtam

- De.. - kezdte de én közbeszóltam

- Apa. Nem örökre. Csak egy időre. Kérlek! - néztem mélyen szemébe

- Nagyon fogsz hiányozni - ölelt magához

- Te is nekem. Nagyon!

Ekkor a telefonom csörögni kezdett. Apa elengedett. A kijelzőt néztem. Zayn képe villogott a képernyőn folyamatosan. Egy könnyed mozdulattal kinyomtam és apára néztem.

- Tudod hogy szeretlek és soha nem hagylak el örökre! Most csak kell egy kis idő!