Jade leparkolt az egyik eldugott utcában. Kiszállt a kocsiból de még egyszer visszanézett.
-Na gyere már. Nem késhetünk el.-szólt rám a nyitott ajtóból
Kikapcsoltam az övet és Jade után siettem.
-Hova is megyünk pontosan?- néztem rá értetlenül
-El kell adnunk valamit- húzott elő egy kis zacsit a zsebéből
-Jade ugye ez nem az amire én gondolok?!- torpantam meg
-Mért szerinted mi lenne?! Porcukor? Ne légy már naív Sophie!
Utána mentem. Amikor beértünk a sikátor végébe Jade a fejére húzta a kapucniját és felvett egy fekete kesztyűt. Egykor egy sötét árny suhant el előttünk.
-Nyugi már! Csak én vagyok!- szólalt meg Jade
Egy magas fiú lépett elénk. Az ő fejére is kapucni volt húzva. Átnyújtotta a pénzt, Jade pedig adta a cuccos.
Utána a fiú eltűnt és mi is elindultunk. Nem tudtam felfogni hogy éppen miben vettem részt. Amíg a kocsiban ültünk Jade többször is megszólalt. Nem foglalkoztam vele. Csak bámultam ki az ablakon.
-Jaj Sophie! Nem dőlt össze a világ! Már hónapok óta ezt csinálom.
-Hónapok óta?! Akkor azért nem kerestél mert éppen bedrogozva feküdtél valami csöves ágyában?! Tudod Jade, soha nem gondoltam rólad ezt! Irigykedtem mert tökéletes vagy! De látom senki nem lehet tökéletes..-förmedtem rá barátnőmre
-Képzelt lehet hogy bedrogozva feküdtem valahol egy-egy buli alkalmával de soha nem egy csöves ágyában. Tudod nem lehet mindenki olyan tökéletes mint Sophie!- mondta nyugodt hangon és nem nézett rám
-Álj meg! Kiszállok!- nyúltam a kocsiajtó felé
-Ó és mit fogsz csinálni?! Stoppolsz? Vagy gyalog mész? Cicám már nem Londonban vagy! De ha ezt szeretnéd. - fékezett egy óriásit
Kipattantam a kocsiból és bevágtam az ajtót. Jade amilyen gyorsan tudott elhajtott a kocsival. Szuper. Egy napja sem vagyok Californiában de már összevesztem a legjobb barátnőmmel. A város közepén rakott ki. Innen tudtam merre kell menni. Szépen lassan elindultam a csomagjaim nélkül mert azok ugye a kocsiban maradtak. Már sötét volt amikor a házunkhoz értem. Ahogy megálltam a kapuban bevillant ezer emlék. Ahogy 6 évesen Jade-val babázok az udvaron, amikor apa 8 évesen a nyakába kap és úgy szaladgál velem a ház körül, ahogy 14 évesen anyával napozok a kertben, amikor azon a szörnyű napon meglátom a rendőrautókat a ház előtt, és amikor apával végleg bezárjuk a házat és Londonba indulunk. A kulcsaimmal kinyitottam a kaput és beléptem a kapun. Az udvar elhanyagolt volt. Nem volt olyan gyönyörű mint amikor anya gondozta. Az ajtóban elfordítottam a kulcsom és egy nagy sóhajjal beléptem. Hideg,üres terek,komor falak. Nem volt már meleg, családias hangulata a lakásnak. Mert már nem voltunk egy család. Amióta anya meghalt semmi nem olyan mint régen. Minden megváltozik egyszer nem igaz?! Elhesegetve a gondolatokat a fejemből sétáltam fel a lépcsőn a szobám felé. Benyitottam az ajtón és úgy fogadott ahogy itt hagytam. Nem vittem semmit Londonba mert nem akartam emlékezni az itt töltött évekre. Levettetem magam az ágyamra és elővettem a kis táskámból a laptopom. Ez a táska szerencsére nem maradt Jade-nél. Amíg betöltött a laptop a telefonom is elővettem. Még több nem fogadott hívás és sms Zayntől. Nem érdekeltek. Ahogy az üzeneteket töröltem ki meg láttam egyet amire kíváncsi voltam. Egyből megnyitottam és amikor elolvastam teljesen lefagytam.
~ Sophie! Elkell mondtanom valamit! Fontos,nagyon fontos! Írj vagy hívj vagy valami!~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése