A repülőút feléig minden nyugodtam telt. Éppen egy kávét kértem az egyik stewardess-től amikor a pilóta hangja megszólalt a rádióban. Elmondta hogy nem szabad pánikolni, meg hogy minden rendben lesz és a hasonló "nincs semmi baj de közben borzasztó nagy a baj" dolgok elmondott. Már egy 5 perce magyarázott arról hogyan kell felvenni azt a maszkot amikor a repülő rázkódott egyet. A rádió kikapcsolódott,a lámpák csak pislákoltak. Az emberek pánikolni kezdtek. Ennyit az előbbi tájékoztatóról. Az egyik stewardess berohant a pilótafülkébe, addig a többi nő arról beszélt mit kell most tennünk. Én személy szerint nem pánikoltam, de körülöttem harapni lehetett volna a feszültséget a levegőben. Kitágult pupillák,hevesen dobogó szívek. Az adrenalin minden ember testét átjárta. A nő aki a pilótafülkébe ment visszajött és elmondta hogy viharba keveredtünk, de semmi pánik. Pár perc múlva visszakapcsolódtak a fények, a repülő nem rázkódott tovább. Az emberek lassan kezdtek lenyugodni.
*2 óra múlva*
-Sophieeeeeeeeeeeeeeeeeeee!- futott felém legjobb barátnőm
-Jadee!- öleltem szorosan magamhoz
Miután mindketten kiölelgettük egymásból a szuszt a kocsi felé indultunk. Az út közben elmondtam neki hogy miért jöttem vissza, elmondtam neki mindent Zayn-ről, Harry-ről. hogy Niall milyen kedves velem, meséltem neki a NŐ-ről is mindent és ő végighallgatott. Nem ítélt el Zayn és Harry miatt. Ugyanaz volt a véleménye apám új nőjéről. Ezért ő a legjobb barátnőm! Mert mindig meghallgat, egyetért velem, mindig segít.
-El kell mennem valamiért mielőtt hazaviszlek. Nem baj ugye?- mosolygott rám a kormány mögül
-Nem baj. Menj csak.- mosolyogtam vissza
Ekkor még nem tudtam mi vár rám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése