2013. július 4., csütörtök

8: Hello California again!

*Minden rendben ment a felszállás közben. Kár..hogy csak a felszállás közben...*
A repülőút feléig minden nyugodtam telt. Éppen egy kávét kértem az egyik stewardess-től amikor a pilóta hangja megszólalt a rádióban. Elmondta hogy nem szabad pánikolni, meg hogy minden rendben lesz és a hasonló "nincs semmi baj de közben borzasztó nagy a baj" dolgok elmondott. Már egy 5 perce magyarázott arról hogyan kell felvenni azt a maszkot amikor a repülő rázkódott egyet. A rádió kikapcsolódott,a lámpák csak pislákoltak. Az emberek pánikolni kezdtek. Ennyit az előbbi tájékoztatóról. Az egyik stewardess berohant a pilótafülkébe, addig a többi nő arról beszélt mit kell most tennünk. Én személy szerint nem pánikoltam, de körülöttem harapni lehetett volna a feszültséget a levegőben. Kitágult pupillák,hevesen dobogó szívek. Az adrenalin minden ember testét átjárta. A nő aki a pilótafülkébe ment visszajött és elmondta hogy viharba keveredtünk, de semmi pánik. Pár perc múlva visszakapcsolódtak a fények, a repülő nem rázkódott tovább. Az emberek lassan kezdtek lenyugodni.

*2 óra múlva*
1 órája ülök a repülőtér várójában és várom hogy barátnőm ideérjen mert nagy a forgalom az utakon ezért nehéz idejutnia. Gondoltam amíg várok bekapcsolom a telefonom. 23 nem fogadott hívás és 15 sms Zayn-től. 1 üzenet Nialltól. Apámtól semmi. Niall üzenetére válaszoltam amiben azt írta hogy reméli hogy ideértem és hogy minden rendben és siessek haza. Visszaírtam neki hogy minden rendben és még egyszer megköszöntem neki hogy kivitt a reptérre. Zayn először csak kedves üzeneteket "Keress majd meg!Eltűntél, meg ihatnánk egy kávét" majd utána egyre durvább "Hol az istenben vagy már?Elegem van belőled!" üzeneteket küldött. Egy könnyű gombnyommással kitöröltem mindent amit Zayn küldött. Mit kellett volna válaszolnom?! Hogy bocsi azért jöttem el mert tetszel nekem, de amikor megláttam a barátnődet elrohantam majd a reptér előtt összeestem és Niall volt az egyetlen aki segített?! Ezt pont nem mondhatom el. Nem mondhatom el mert boldog a barátnőjével. Nem mondhatom el mert ő úgysem szeret engem. Nem mondhatom el mert úgysem mutatkozna egy olyan lánnyal mint én. Nem mondhatom el és kész. Ilyen dolgokon agyaltam amikor meghallottam barátnőm hangját, majd amikor felnéztem az ajtón sietett befelé és a telefonjába ordítozik. Külsőre semmit nem változott. Magas,szőke,vékony,gyönyörű. Amint meglátott letette a telefont és felém rohant.
-Sophieeeeeeeeeeeeeeeeeeee!- futott felém legjobb barátnőm
-Jadee!- öleltem szorosan magamhoz
Miután mindketten kiölelgettük egymásból a szuszt a kocsi felé indultunk. Az út közben elmondtam neki hogy miért jöttem vissza, elmondtam neki mindent Zayn-ről, Harry-ről. hogy Niall milyen kedves velem, meséltem neki a NŐ-ről is mindent és ő végighallgatott. Nem ítélt el Zayn és Harry miatt. Ugyanaz volt a véleménye apám új nőjéről. Ezért ő a legjobb barátnőm! Mert mindig meghallgat, egyetért velem, mindig segít.
-El kell mennem valamiért mielőtt hazaviszlek. Nem baj ugye?- mosolygott rám a kormány mögül  
-Nem baj. Menj csak.- mosolyogtam vissza
Ekkor még nem tudtam mi vár rám...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése