Sziasztook:))
Örülök hogy tegnap előtt kezdtem el a
blogot és már több mint 170 látogatóm volt!:)
Köszönöm!:D
Kaptam egy komit is aminek nagyon
örültem!:D
A kövi részért kérek 1 komit:DD
És akinek tetszik a blog az iratkozzon
fel rendszeres olvasónak lécci....!:DD
Köszönöm és jó olvasást!:DD
2013.Január.02./Szerda/
2 hónap telt el
Édesanyám halála óta. Nehéz,borzasztó nehéz nélküle. Akármit
csinálok ő jut eszembe. A
szobámban ülök. Az ablakon lecsurgó eső még nyomottabbá tesz.
Esik. Mint
mindig Londonban. Az eső cseppeket néztem amikor Apa jött be a
szobámba.
- Sophie beszélhetnénk végre?- jött és leült
mellém a fotelbe-2 hónapja meg sem szólalsz.
Igen. Volt az a
bugyuta fogadalmam hogy mostantól soha többet nem szólalok meg.Minek kéne
megszólalnom?! Már annak sincs értelme. Elmondjam a dili dokimnak
hogy mi bánt..honnan tudná ő hogy mi játszódik le bennem?!Semminek nincs
értelme.
-Hát jó Kicsim.Én megpróbáltam.-állt fel
Apám és kiment a szobámból
Tovább bámultam
az ablakot hogy bárcsak felébredek és mindez csak egy álom. Egy szörnyű rém
álom. De sajnos ez nem történt meg. Az eső még jobban esett. A
nap lassan lehúzódott az égről és csillagok jöttek a helyére. Most kell elindulnom. Felvettem egy fekete cső farmert,egy vastag
pulcsit és a fekete Converse-m. Halkan
lementem a lépcsőn. Óvatosan kinyitottam a bejárati ajtót és kimentem. Egy percig csak álltam. A hideg eső cseppek
átjárták minden porcikám. Miután kellően eláztam elindultam a sötét utcán.
Már egy ideje sétáltam. Egy hideg és sötét sikátorban találtam magam.
Na de jó..csak én tévedek el ilyen helyeken. Visszafelé indultam amikor egy magas fiú futott befelé.
Az egyik kuka mögé bújtam el és
szerencsésen megvágtam a lábam.
A sebem vérzett,a lábam lüktetett a
fájdalomtól,féltem. Egy árnyékot
láttam közeledni. A magas fiú akit előbb láttam felém jött.
- Kérlek ne bánts-mondtam egér vékony
hangon a félelemtől.
Csak én lehetek ilyen
ügyes hogy az éjszaka közepén egy sikátorban bujkálok vérző és sajgó lábbal. Ráadásul
még meg is erőszakolnak. Nagyon ügyes vagy Sophie,gratulálok.
- Ne félj,nem
foglak bántani-mosolygott rám biztatóan.
A fiú a kezébe
vett és kiemelt a kukák mögül. Letett a földre és egyre jobban vérző lábamat
kezdte figyelni.
- Ezt meg
kellene nézetni egy orvossal. Lehet hogy begyullad vagy elfertőződik. Elviszlek-mondta
és a kezemért nyúlt hogy segítsen.
- Nem,nem kell. Köszönöm
hogy segítettél meg minden. De el leszek. Haza sétálok. - indultam volna el de
lábam hatalmasat lüktetett és elvesztettem egyensúlyom.
- De szerintem
elviszlek. - vett megint kéz keze közé és egy kocsihoz cipelt
Egy ideje
csendben utaztunk. Aminek én nagyon örültem. Legalább nem kell egy idegennel
bájcsevegnem. De sajnos ezt túl elhamarkodottan gondoltam. Megszólalt.
- Amúgy hogy
hívnak?- fordult felém egy pillanatra majd vissza hogy az utat figyelje.
- Sophie.Sophie
Moor. - mondtam halkan,alig érthetően
- Szép neved van
Sophie. - mosolygott rám és az utat figyelte tovább.
Hiába vártam
hogy elmondja őt hogy hívják. Nem tervezett többször megszólalni. Hát
ha ő nem szólal meg akkor majd én.
- És téged?- fordultam felé
Pár pillanatig
furcsán nézett rám. De amikor már majdnem elkezdett beszélni megszólalt a
telefonja. A kijelzőn valami Louis vigyorgott idétlenül.
- Bocsi ezt fel kell vennem-emelte
füléhez a készüléket
- Semmi baj. - mondtam
és az ablak felé fordultam
Elég sok ideig
telefonált mert amikor a kórházba értünk még mindig a telefonba beszélt valami
répákról,galambokról és hogy valami Liam a sarokban ül mert kanállal
ijesztgetik. Kipattant a kocsiból és az ajtóm felé
tartott. Kinyitotta az ajtót és egy kézzel kivett és cipelt be a kórházba. Amikor
beértünk letette a telefont és engem egy székre ültetett. A recepcióhoz ment. A recepciós hölgyike
nagyot mosolygott és rebegtette a szempilláját amint meglátta. A fején kapucni. Végig amíg velem volt nem
vette le. Gondoltam az eső miatt. De idebent nem esik. Befejezték a beszélgetés így a fiú felém
indult. Arcát a kapucni miatt nem láttam jól de ahogy közeledett felém egyre jobban kirajzolódtak arcának vonalai.
Gyönyörű sötétbarna már szinte fekete
szemek. Ahogy rám pillantott mutatott egy laza
mosolyt. Gondoltam ettől olvadozott a recepciós csaj. Valahogy megértem.
Ahogy odaért hozzám leült mellém és a
telefonját elővéve Twitterezni kezdett. Én meg csak bambán bámultam ki a fejemből.
A lábam egyre jobban fájt amikor
megjelent egy orvos. A fiú - akinek még mindig nem tudom hogy mi a neve-felállt
és az orvoshoz ment. Beszéltek és egyszer csak mind a ketten felém néztek. Majd
folytatták a beszélgetést.
-A doktor úr
megnézi a lábad. Gyere- nyújtotta a kezét hogy felsegítsen
Nehezen de
bejutottam a rendelőbe. A doktor megvizsgált,bekötötte a lábam és adott
fájdalom csillapítót. Elkérte az adataim és elengedett haza.
A kocsiban
elmondtam hogy merre vigyen haza utána csöndben utaztunk de egyszer megszólalt.
- Ja amúgy a
nevem......
Nagyon de nagyon jó csodálatosan irsz gratulálok!!Hamar hozd a kövi részt!! :)
VálaszTörlésVivien: Azért annyira nem vagyok jóó:)) De kszönöm:D
VálaszTörlésHa minden jól megy holnap hozom..:D
Dehogyisnem nagyon jól irsz!!Ha elhiszed ha nem!! :D :)
VálaszTörlésViven: Köszönöm:)) Amúgy ha nem nagy kérés felíratkozol rendszeres olvasónak lécci?:DD
VálaszTörlésAmúgy az új részt csak holnap hozom..ma tanulnom kell:(( :D
oké persze akartam is feliratkozni csak oszt elfelejtettem!!:D oké már nagyon várom!!
VálaszTörlésIsmét nagyon jó..na ugrok is a következő részre :))
VálaszTörlésOrsi: Köszii:D
VálaszTörlés